Tegnap felhívott egy ismerős, hogy nem vállalnám-e el pár ötvös munka lefotózását, mert kellenek a képek egy katalógusba. Szerencsére az illető grafikus, így az olyan utómunkák, mint a képek körbevágása, háttér berakás és a katalógus elkészítése az Ő feladata volt, nekem “csupán” a használható nyersanyagot kellett elkészítenem, amiből ez a munka megvalósítható.

Mivel a fotózandó tárgyak között volt a 8 milliós sakk készlettől kezdve minden ami szem-szájnak ingere, a tárgyak műterembe szállítása meglehetősen költséges lett volna, így nekem kellett a műtermet odavinnem. Aki fotózott már ilyen környezetben, az tudja, hogy egy tisztességes műterem 30-40nm-nél kezdődik és legalább 3-4m belmagassága van a reflexiók csökkentése érdekében. Megkaptam hét a konyha egy részét műteremnek…

Ami nem lehetett több 3×3m-nél amiből kb 2×2 volt használható, a többi területen hűtőszekrény, asztal, szekrény, stb, a belmagasság pedig szokásos 2.5m környéke. Itt kellett tehát berendezni a teljes műtermet úgy, hogy még én is elférjek Az már csak hab volt a tortára, hogy a közel 100 termékből a legkisebb tárgy egy tojás, a legnagyobb meg egy 14kg-os sakk készle, a kettő között pedig minden ami elképzelhető. Természetesen mivel gyönyörű ötvös munkákról volt szó, azok felül, hogy csillog minden fele, még az üjjlenyomatokat is igyekeztünk elkerülni, így cérnakesztyűben dolgoztam egész nap.