Egy kedves fotós barátom felkérésének tettem eleget tegnap amikor ellátogattam hozzájuk az egyesület 10 éves jubileuma alkalmából szervezett Aikido szeminárimukra ahová két neves mestert is meginvitáltak. A két napos programból csupán a második nap tudtam menni, de remélem nagyon nem bánták meg, hogy ott voltam

Azért kell egyfajta mazochizmus ehhez a sporthoz. Nem elég nekik, hogy odakint közel 40 fok árnyékban, egy szép délnyugati tájolású 80-90nm környéki méretű klimatizálatlan helységbe összezsúfolódnak közel húszan és eddzést tartanak.

Én igyekeztem az ablakok közötti árnyékban megbújva dolgozni, de még így is folyt mindenemről a víz. Abba inkább bele sem gondolok, ők mit érezhettek.

Fotózás szempontból klasszikus szívatós eset mivel fehér-fekete öltözék, a terem felém eső szélén tűző napsütés a hátsó részében pedig derengő sötétség, így a gép automata fénymérése gyakrabban hibázott volna, mint ahány esetben jó döntést hoz maradt a teljes kézi üzemmód némi utólagos korrekcióval megspékelve. De végre ki tudtam használni az új akksi adta gyorsabb sorozat lehetőségét, cserébe radikálisan csökkentettem a gép élettartamát

Ha tetszik ez a cikk, kattints ide: