Egy barátomat idézve az esküvőn két szövetségese van a párnak: a vőfély és a fotós. Ebből adódóan minden felmerülő problémát nekik kell tudni megoldani. Ők azok akik végszükség esetén megmentik a menthetetlent. Egy esküvő alatt nincs idő elmenni a helyi barkacs- vagy méteráru boltba, ott helyben kell megoldást találni a problémákra. Ennek köszönhetően a női táskák tartalma gyenge ízelítő a fotósokéhoz képest.

• kés: mégpedig olyan, amivel bármikor bármit el tudsz vágni. Néha csak utólag derül ki, hogy a ruhaszárító kötél, amit el szeretnél vágni, nem egyszerű zsinór hanem acélsodrony.
• pillanatragasztó: a női magas sarkú cipőknek vagy a gumi jön le a sarkáról vagy a komplett sarok törik le. Egy ilyenben tovább sétálni eléggé sánta dolog lenne, pár csepp ragasztó megoldja a kérdést.
• kétoldalas ragasztó: a kétoldalú ragasztó az egyik leguniverzálisabb találmány. Ragasztottam már vissza vele karszalagra virágdísztől kezdve falra textil dekorációig mindent.
• 1 oldalas színes ragasztó: nem csak esküvőn, de minden rendezvényen jól jön, ahol több egyenrangú fotós van és nem lehet mozogni. Itt időben kell érkezni és a megfelelő helyre egy X-et ragasztva meg is van a bérelt hely. De természetesen hagyományos feladatokra is használható mint vezeték javítása után leszigetelni a drótot, éppen darabjaira hullani készülő dolgok egyben tartása, stb.
• 40m hosszabbító, elosztó: (najó, ez nem a táskában, ez a kocsiban van) megesett már, hogy a zenészek alatt elment az áram és a biztosítékot senki se találta, ám találtunk egy másik helységben egy életképes konnektort. (arról nem is beszélve, hogy ha világítástechnikáról is gondoskodni kell akkor elengedhetetlen)
• zseblámpa: (vagy a mobiltelefon vakuja) nagyon jó szolgálatot tesz áramszünet esetén.
• fájdalomcsillapító: ezt talán senkinek sem kell bemutatni, fájó fejjel nem csak fotózni, de házasodni se túl kellemes feladat.
• tű, cérna: ami elszakadhat, az el is szakad, legyen az ruha vagy csak egy gomb.
• biztosítótű: ha megvarrni nem tudjuk akkor összetűzzük. Ha nagy, beveszünk belőle, ha lelóg, feltűzzük.
• hajcsat: ezt még mint portré fotós tanultam meg, hogy a modellek haja sosem úgy viselkedik ahogy azt a fotós szeretné. Egy hajcsat csodákra képes.
• sebtapasz: na nem a kés miatt, de balesetek mindenhol történnek és a fehér menyasszonyi ruhán a piros vérfoltok eléggé horrorisztikusan néznének ki.
• kombinált fogó: menyasszonyi abroncs szerelésétől a vezeték elcsípéséig sok mindenre használható.

A legjobb természetesen az, ha ezek egyike sem kerül elő a táskából ám ilyenre még nem volt példa. Ha a szokásos Murphy féle forgatókönyv lép életbe akkor viszont jó esélyünk van a fenti arzenál birtokában a felmerülő probléma gyors orvoslására.

Ami nem fér a táskába, de a legfontosabb kelléke az esküvő fotósnak, talán még a fényképezőgépénél is fontosabb, az a fotós együtt érző képessége. A fotósnak egyszerre kell jó képeket készítenie és nyugodt légkört teremtenie. Egyszerre pszichológus és jó barát. De hogy jobban érthető legyen, két konkrét eset a közelmúltból:

Szeptember 11. nem csak a WTC-ről nevezetes hanem arról is, hogy 2010-ben ezen a napon volt a triatlon. Ez egy nagyon szép dolog, az viszont már kevésbé, hogy emiatt a komplett rakpartot lezárták. Nem csupán parkolni volt tilos, de még taxival sem lehetett lejutni, a pár lagzija pedig épp egy hajón lett volna. Reggel a párnál kezdtem a készülődés fotózásával, majd miközben konstatáltuk, hogy esik az eső és a Margitszigetre tervezett kreatív fotózásnak lőttek, kereshetünk esőhelyszínt. Ekkor jött a nagy hír, hogy a hajó legfeljebb a Duna felől megközelíthető. Gondolom senkinek nem kell ecsetelnem, milyen lelkiállapotban volt a pár a hír hallatán. De pánik helyett elkezdtünk inkább ötletelni, hogy lehetne mégis bejutni. Mi az, amit beengednek egy ilyen lezárt területre? Mentő, rendőr, tűzoltó. Utóbbival kezdtük, de sajnos egyetlen ismerősömnek sem volt éppen kéznél egy szabad tűzoltóautója. Mentők esetében az egyik magán cég vállalta volna a fuvart, de csak 7 után tudták volna megoldani, ami nekünk már későn volt. Természetesen a maradék egy szervezet sem maradt zaklatás nélkül ám ott se vállalkoztak, hogy rendőrautó legyen a menyasszonyi kocsi… végül azért sikerült találnunk egy megfelelő embert a megfelelő helyen, akinek annyit sikerült elérnie, hogy taxival az Erzsébet híd irányából beengedjenek, ha utána a taxis szélsebesen távozik onnan. Eredmény egy fergetegesen jó hangulatú lagzi volt.

A másik emlékezetes eset egy vidéki esküvőn történt, ahol is a menyasszony szülei épp a menyasszonytánc előtt röviddel kaptak össze mert anyuka hazaparancsolta apukát pár süteményért, ami otthon maradt (cirka 50km-re). A menyasszonytánc ideje közeledik, az apuka épp távolodik, a pár és a családtagok idegileg padlón. Ez volt az egyetlen olyan eset, amikor letettem a fényképezőgépet és csak mint ember voltam jelen arra az időre, amíg sikerült mindenkit megnyugtatni és ha a süti nem is, de az apuka időben visszaért és minden zajlott tovább annak rendje szerint olyannyira, hogy a pár és baráti körük szilveszterre is vendégül láttak amit ezúton is nagyon köszönök nekik.

Ahogy a bevezetőben említettem, ismét randiztam Murphy-vel, ami talán mások számára is tanulságos lehet. Korábban 2 különböző gépvázzal mentem esküvőre, az idei szezon az első, hogy teljesen azonos a 2 gép. Az új szerzeményt természetesen nem egy esküvőn avattam fel, korábban más jellegű fotózásnál már meghajtottam kicsit, hogy ha van valami baja, az akkor derüljön ki. Hát nem… a lagzi közepén egyszer csak eszébe jutott, hogy pihenni szeretne. Szerencsére ekkor már inkább csak kényelmi okból volt nálam egyszerre a 2 gép, utána is gond nélkül elboldogultam 1 vázzal. És természetesen a felső kategóriás gépek egyike, azaz munkára tervezték, nem hobby gépnek. Következő hétfőn ment is szervizbe (garanciálisan természetesen) és le a kalappal előttük, 8:40-kor bevittem, 12 előtt már jött az sms, hogy mehetek érte… valami panelt cseréltek benne.

És végezetül, amiért az írás ezt a címet kapta. Korábban említettem, hogy a mostani profi gépekkel szinte már fény se nagyon kell ahhoz, hogy elfogadható minőségű képet tudjunk készíteni és vakura nem nagyon van szükség. Na ezt most gyorsan felejtse el mindenki és nehogy otthon maradjon a vaku. Bármilyen profi is az adott gép, jelenleg nincs egyik gyártó palettáján se olyan, ami a most hétvégi esküvői fotózásom alkalmából vaku nélkül meg tudta volna oldani a feladatot.

Történt, hogy vacsorának vége, zenészek muzsikálnak, násznép meg táncol, ahogy ennek lennie kell. Gyönyörű szép vadászkastély, hangulatos világítás, ha nem is ideális, de a felszerelés határait feszegetve lehetett szép képeket készíteni. Amíg az egyik kedves vendégnek eszébe nem jutott lehalványítani a fényeket olyannyira, hogy 2-3 nagyságrenddel volt kevesebb, mint ami a minimum ahhoz, hogy táncot lehessen fotózni az elérhető legprofibb technikával. Itt sajnos nem volt más lehetőség, mint elővenni a vakukat és úgy használni, hogy az a képeken a lehető legkevésbé legyen észrevehető. Hogy mennyire sikerült?

„nagyon köszönjük, hogy elfogadtátok a felkérésünket, ilyen messzire eljöttetek és ti voltatok a fotósok. Nagyon nagyon meg voltunk és vagyunk elégedve, nem bántuk meg a választást!”

Én köszönöm a lehetőséget és sok boldogságot kívánok egymáshoz és a picihez!

Egy szintén esküvő fotós barátommal vittünk le 2 szett stúdiótechnikát valamint azt a 2 LED-es lámpát, amit előző nap kaptam meg kedvenc beszállítómtól. Mielőtt nagyon kipakoltunk volna a kocsiból, terepszemlét tartottunk, hova lesz érdemes lepakolni, stb. Ekkor jött a sokkoló látvány. A kastély kívülről meseszép… belépve már olyan jó átlagos, de mi valamilyen perverzió által vezérelve egyből felmentünk az emeletre és ott néztünk szét. Nem kellett volna… Mint Bejrút bombázás után, a falakon még vakolat sincs, a plafonból kiállnak a fa gerendák, valami döbbenet. Már épp telefonálni készültem sos alternatív helyszín miatt, amikor valaki talált egy használható helységet majd még kettőt (hát persze, hogy a földszinten voltak)
Gyorsan becuccoltunk, felállítottuk a vakukat, mert fény az semmi (pár építkezési halogén de azokat inkább fel sem kapcsoltuk). Csakhamar kiderült, hogy a stúdióvakuk a softboxokkal nem túl mozgékonyak és 2 helyszín közötti átrámolás túlságosan sok időt vesz igénybe. hamar előkerült hát a nagyobbik LED-es lámpa, ami aztán a fotózás végéig folyamatosan üzemelt és remekül bevált. Köszönhetően az egyik fotós kollegának éhen sem haltunk mivel egy komplett tálca rétest és pogácsát hozott (külön köszönet érte) és a hangulat is remek volt köszönhetően a remek csapatnak. Bízom benne, hogy mindenki sokat tanult a közös fotózás során és szép képekkel és emlékekkel tért haza vasárnap.

Volt otthon 0.25-ös damil amivel egyenként fellógattuk őket a kertben és mivel szép tiszta égboltunk volt még szebb naplementével, így a kék eget könnyedén tudtuk bluebox-nak használni.
Persze aztán az is kiderült, miért kellett nekem készíteni a képeket. Nem volt elég lefotózni, utána jött egy kis grafikai munka is, de a végeredménnyel elégedett volt a család.

További Karthago képek itt