Agárdi Gábor vagyok, fotós. A derengő piros fény és a fotós vegyszerek szaga már gyermekkoromban megcsapott ahogyan az informatika is. Majd pályaválasztás során az informatika nyert, de az alvó ördög bennem maradt. Ahogy a digitális technika kezdte megközelíteni a filmre készült képek minőségét, ismét mélyebben elmerültem a fotózás világában és bárhová is mentem nyakamban lógott a gép. Hosszú évekig csupán könyvekből tanultam és irigykedve néztem mások képeit, mígnem egy álmatlan éjszakát követően minden megváltozott. Megfogadtam egy bölcs barátom tanácsát miszerint “ne próbáld, tedd!” . Azóta számtalan workshopon, tanfolyamon, szakkönyvön vagyok túl. Tanulhattam olyan kiemelkedő fotós személyektől (a teljesség igénye nélkül), mint Szipál Martin, Kiss György, Szandelszky Béla, Nagy Gy. György, Korniss Péter. A sor természetesen nem teljes ahogyan a tanulás szakasza sem zárul le soha.

Mind közül talán Szipál Martin hatása volt a legerősebb, mivel munkáimban pár kivételtől eltekintve középpontban az ember van. Az ember, aki eredendően hiú és szeretné önmagát szebbnek látni. Az én feladatom nem több, mint megtalálni az illető legszebb arcát és azt megörökíteni. Bárki bármit mond, ez lehetséges. Rossz fényképarc nincs, csak rossz fotós.