Az október 13-i bejegyzésemben már utaltam rá, hogy segélyakciónknak lesz folytatása. Sajnos kicsit elhúzódott az előkészítés, de úgy néz ki mostanra minden akadály elhárult, a Kiscelli irodaház üzemeltetése (ahol egyébként mi is vagyunk) rendelkezésünkre bocsájtott egy 30nm-es helységet az adományok átmeneti tárolására.

Tovább…

Nehezen találom a szavakat… egyrészt a látottak sokkoltak kicsit másrészt a torkomban és a szememben még mindig dolgozó vörösiszap pora miatt. Történt ugyanis, hogy tegnap megkeresett egy kedves barátom, hogy elkísérném-e őt egy kis teherautós kirándulásra. Szolid kis 140km-es kiruccanás egy segélyszállítmánnyal dugig pakolt vivaroval. Mivel nálunk is akadt még pár kinőtt babaruha, játékok, stb. így ezt összepakolva illetve még egy barkács áruház kifosztása után (maszkok, kesztyűk, gyertyák, blabla) csökkentettem a csomagtérben rendelkezésre álló szabad hely mennyiségét és beültem lesz ami lesz alapon. Természetesen kötelező tartozékként a fényképezőt és egy gumi csízmát magamhoz vettem. Mivel a szállítmány már előre le volt egyeztetve, így a rendőrök készségesen beengedtek minket Devecserre, ahol szavakkal nehezen leírható látvány fogadott minket. 8 nappal a tragédia után még mindig úgy néz ki a település, mint ahol tornádó pusztított. Mindent beborít a vörös lötty. A munkagépeket, autókat, ipari eszközökkel próbálják megszabadítani a rárakódott vörösiszaptól, rendőrök és tűzoltók mindenhol. De itt még a rendőrök is normálisak, segítőkészek voltak. Ez volt a véleménye a helyieknek is és a saját tapasztalat is ezt mutatta. A Bringás képhez egy pillanatra megálltunk az út szélén és odasiettem a közelbe, mert már teljesen besötétedett és mozgó kocsiból 1/4s záridővel kézből nehéz jó képet csinálni A bicaj mellett egy utat épp 3 rendőr állt el akik közül az egyik oda is jött, hogy mit szeretnék csinálni. Mikor válaszoltam, hogy csak a bringát szeretném lefotózni, Robert Capa-t idézve csak ennyit mondott: “akkor menjen kicsit közelebb”. Morbid, hogy még ilyen körülmények között is sikerült megőrizni józanságukat és humorérzéküket.

Tovább…

Régóta tervezem már, hogy az anaglif 3d fotózási technikát az esküvő fotózásban is kipróbálom. Sajnos ez a 2 műfaj elég nehezen összeegyeztethető (feltételezve, hogy nincs egy sztereó fényképezőgépünk) mivel az esküvő pörög, a 3d képekhez meg két képet kellene csinálni ugyanarról a témáról anélkül, hogy az megváltozna. Sajnos se a papnak, se az anyakönyvvezetőnek nem mondhatom, hogy egy pillanatra fagyassza be a történéseket, mert én szeretnék egy 3d képet készíteni a gyűrű felhúzásáról.

Hajniéknál ez végre sikerült, ráadásul közel ötven embert sikerült pár pillanat mozdulatlanságra bírnom és egy 3d csoportképet készíteni a násznépről.

Kicsit nehéz hetem volt, de elkészültek Hajni és Gyula lagzi képei, amiből megosztok most egy rövid kis slideshow-t. A képeket is hamarosan felteszem az esküvő fotózás aloldalra.